Közlemény

Sziasztok!


Sajnos most egy ideig nem tudok részt hozni, mert benne vagyok a tanulásban. Lehet, hogy csak 1-2 hét múlva tudok új részt hozni. Remélem megértitek, sajnálom. 

3.rész

Meghoztam a 3.részt, remélem tetszeni fog :) 

Már mindenki ott volt, egy körben álltak és figyelték Mout. Mikor az edző észrevett mérgesen nézett rám, ami nem jelent jót…

-Nocsak, nocsak, Natalia, ugye tudod, hogy mennyi az idő? –nézett rám mérgesen Mou-Ha nem tudod, akkor majd én megmondom neked. 11:10! Az edzés 11 órakor kezdődik! 11-kor, és nem 11:10-kor-osztott ki Mou

-Sajnálom, elaludtam…

-Szerencséd, hogy még nem kezdtük el az edzést. De ezért kapsz plusz 20 kört!

-Értettem-bólintottam majd be álltam Sergio és Mesut közé.

-Mint ahogy az előbb mondtam, nem foglalkozunk a Szuperkupával. Csakis a szezonra koncentrálunk, a Bajnokságra, a Király Kupára, és a Bajnokok Ligájára! Nem törődünk másokkal, csak magunkkal. Nem foglalkozunk a rosszindulatú megjegyzésekkel, rendben? –nézett ránk Mou mire mindannyian bólogattunk. –A mai edzést futással kezdjük. Mindenki 40 kört fut. Natalia-nézett rám-Te hatvanat.

–Értettem-na ez nem lesz kellemes….

Már az 5. körömnél tartottam mikor Cris mellettem termett.

-Mért késtél? –kérdezte

-Elaludtam.

-Az egész sztorit kérem-néha utálom, hogy ilyen jól ismer..

-Tényleg elaludtam, de nem egyedül voltam

-Hoppá, csak nem kibékültetek Fabregassal? –lepődött meg

-Honnan tudod? –néztem rá csodálkozva

-Mivel nem vagy az a megcsalós típus, ezért más lehetőség nincs. –kacsintott rám, hát igen, ő tényleg mindent tud rólam

-Igaz. Igen, vele voltam –mosolyogtam

-Helyes. Nem akarlak szomorúnak látni.

-Nem fogsz-kacsintottam.

Csendben folytattuk a futást. A fiúk leültek és úgy figyelték ahogy futok, a bünti köreim még hátra voltak. Mikor az utolsó körömmel is végeztem folytattuk az edzést. Két csoportba lettünk osztva és edző meccset játszottunk.

Az edzés végén az öltözőbe mentünk. Ez alatt a 2 év alatt már megszokták a fiúk, hogy előttük öltözök. Habár az új játékosok még nem. Többször észrevettem már, hogy a kisgyerek szeme rajtam maradt. A kisgyerek alatt Varane-ra gondolok. Szegény, mikor legelőször öltöztem előtte nagyon meg volt illetődve, ezért még mindig cikizik a fiúk.  Gondolkodásomból Ricki hangja térített vissza.

-Hé, Nati. Caro hívott, hogy hívjalak meg ebédre.

-Mikorra menjek? –csillant fel a szemem

-Akár most is, mire odaérünk kész is lesz.

-Imádom Caro főztjét..

-Tudom-nevetett Ricki. Gyere utánam kocsival-szólt nekem és kiment az öltözőből. Elköszöntem a srácoktól, bepattantam a kocsimba és követtem Rickit.

-Natiiiiiii – szaladt felém kiabálva Lucita mikor beléptünk a házba

-Szia törpe-emeltem fel

-Anyu hol van?

-A konyhában csinálja az ebédet

-Na akkor lessük meg-kacsintottam rá és elindultunk a konyhába. Valóban a konyhában volt a barátnőm, a látottak alapján már több órája a konyhában sündörgött.

-Egész Madridot meghívtad, hogy ennyi kaját csináltál? –kérdeztem, mire megfordult

-Nati. Szia. –ölelt meg miután letettem Lucitát. -Mi volt veled? Tegnap egész nap hívalak, mért nem vetted fel? –vont kérdőre drága barátnőm.

-Aludtam, meg egész nap lustálkodtam, mért baj ez mindenkinek? –fogtam magam és leültem az asztalhoz.

-Dehogy baj Natim csaj aggódtunk érted. Cesccel kibékültetek?

-Igen-mosolyogtam, ha Cesc szóba kerül mindig mosolygok

-Na ennek örülök. Annyira hülyék vagytok, hogy állandóan veszekedtek-csóválta a fejét Caro

-Tudom. De hát a mi kapcsolatunk tele van érzelmekkel. A keresztlányom hol van? –kérdeztem, mire megjelent Ricki a keresztlányommal a kezében. Mikor meglátott egyből nyújtózkodott, hogy vegyem át.

-Hát szia te gyönyörűség-pusziltam meg a fejét.

-Hát ezt nem hiszem el. Ha te itt vagy én el vagyok felejtve-háborodott fel Ricki viccből

-Sajnálom, de engem minden gyerek szeret-nevettünk Caroval

Ebéd után még játszottam egy kicsit a gyerekekkel, majd haza jöttem. Épp a tv-t kapcsolgattam mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Cesc neve díszelgett.

-Szia drágám-vettem fel boldogan a telefont

-Szia kicsim. De jó hallani a hangodat-telefonon keresztül is tudtam, hogy mosolyog

-A tiéd is drágám. Rendben haza értél?

-Persze. Edzésen voltam, most meg átjöttem anyuékhoz. Te mit csináltál? –érdeklődött

-Edzésen voltam, aztán Rickiéknél babáztam. Mikor tudunk találkozni? –kérdeztem

-Nem tudom szívem, lehet hogy majd csak a jövőhéten.

-Olyan soká?

-Sajnos az edzések és a szezon első meccse miatt nem lehet előbb. Addig marad a telefon és a web kam.

-Web kamera? Az minek kell-csodálkoztam

-Hát a kamszex miatt-nevetett fel, tudhattam volna, hogy erre gondol a perverze.

-Cesc, te nagyon hülye vagy-nevettem fel én is

-Most mért? Sztriptízelnék neked –mondta csábos hangon

-Ne is mond kérlek…az úgy nem jó, ha nem láthatom élőben

-Mi az, ennyire kívánsz? –kötözködött velem a drága

-Álmaidban. Én tovább bírom szex nélkül mint te szívem

-Fogadunk?

-Fogadjunk! Aki nyer, az nem tom mit kap, még ki kell találnom.-mentem bele-Egy hónapig nincs szex!

-Készülj szívi, mert én fogok nyerni.

-Csak hiszed, én fogok nyerni. Ja és, a nuku szex alatt a pornót is értem!

-Mi????-ijedt meg

-Az is beletartozik-nevettem

-Na majd meglátod, hogy én fogok nyerni. De most mennem kell, kész a vacsi. Szeretlek

-Rendben szívem, üdvözlöm anyukádékat. Én is szeretlek-köszöntem el, majd letettem a telefont. Cesc ötletén mosolyogni tudtam, mindig meg tud nevettetni a bolondságaival.

Az egész hét kemény edzéssel telt, készültünk a szezon első meccsére. Cesccel naponta többször is beszéltünk, de sajnos csak telefonon. Épp a vele való beszélgetés után nyomtam ki a telefont, mikor csöngettek. Kimentem ajtót nyitni, és a vendégem nem kis meglepetésemre anyám volt.

-Anya, hát te mit keresel itt? –kérdeztem miután megölelt

-Gondoltam meglátogatom a kislányomat-jött be és leült a nappaliba

-Ennek van valami oka, jól gondolom?

-Tudtam, hogy rájössz-sóhajtott-Nem gondolod, hogy most már ideje lenne kibékülnöd apáddal?

-Nem gondolom. Ezt a témát hagyjuk.

-De kicsim, ő az apád! És nem sokára megszületik a kis testvéred.

-Nekem nincs apám! Arra  a zabi gyerekre meg nem vagyok kíváncsi-dühöngtem

-Ő a testvéred! El kell fogadnod apád döntését.

-Ő számomra meghat. És ha ezért jöttél, akkor jobb ha elmész-közöltem és bevágtattam a szobámba...

                                                                   

Nem tudok dönteni Nati anyjának a karakterét illetően, ezért úgy gondoltam hogy döntsetek ti, szavazással.
Oldalt tudtok szavazni :) 

Előzetes

Sziasztok! :) 
Hoztam egy rövid előzetest a következő részből. Remélem tetszik. A 3. rész legkésőbb csütörtökön hozom, de lehet hogy már holnap ;) 

-Cesc, te nagyon hülye vagy-nevettem fel én is

-Most mért? Sztriptízelnék neked –mondta csábos hangon

-Ne is mond kérlek…az úgy nem jó, ha nem láthatom élőben

-Mi az, ennyire kívánsz? –kötözködött velem a drága

-Álmaidban. Én tovább bírom szex nélkül mint te szívem

2.rész

-Te meg mit keresel itt?? –kérdeztem a vendégemet karba tett kézzel állva

-A barátnőmet. –jött közelebb Fabregas-Be engedsz?

-Gyere-mondtam és visszaültem a tv elé

-Meg beszéljük? –ült le velem szemben

-Beszéljük. –állítottam le a tv-t és rá néztem

-Sajnálom a tegnapot. Kicsit bunkó voltam, nem úgy kellett volna oda mennem hozzád. Azt is sajnálom hogy Alves beszólt, de az hogy megütötted kicsit túlzás volt, nem gondolod?

-Túlzás?? –háborodtam fel- Örüljön neki hogy csak ennyit mondott. Ha Cris nem visz el onnan már nem élne.

-Tudom hogy megbántott, de ő a csapattársam, nem csinálhatod ezt semelyik csapattársammal sem. Figyelj, én szeretlek, próbálok alkalmazkodni a helyzethez de ennek semmi értelme ha te meg nem.

-Mégis mit akarsz? Azt hogy ott bájologjak a kis Barcásaiddal? –vontam fel a szemöldököm, egyszerűen nem tudtam hogy mégis mit akar mit csináljak.

-Nem. Nem kell őket szeretned, de a beszólogatásaitokból már elegem van. Nem lehetne hogy béke legyen köztetek?-ült le mellém és megfogta a kezem

-Meg próbálhatom. De csak akkor ha nem szólnak be, mert akkor én is! –néztem rá

-Rendben van – mosolygott édesen-Akkor kibékültünk?

-Igen –csókoltam meg – Meddig maradsz?

-Rá érek holnap is haza menni, befogadsz éjszakára? –vigyorgott

-Hogy te milyen perverz vagy Francesc Fabregas

-De te ezt szereted. –csókolt meg és ledöntött a kanapéra. Percekig csókolóztunk ott, aztán Cesc a kezébe kapott és meg sem álltunk a hálóig.

Reggel arra keltem hogy valaki simogatja az oldalamat. Utálom ha fel keltenek, mindig nyűgös vagyok, és ez most se volt másképp.

-Muszáj volt felkeltened? –morogtam Cescre, de ő csak mosolygott.

-Más különben nem keltél volna fel kicsim-simogatta az arcom majd adott egy puszit a számra.

-Mennyi az idő? –kérdeztem két ásítás között, úgy látszik a tegnap este eléggé kifárasztott

- 3/4 10 – mondta Cesc mire nekem kipattantak a szemeim és felpattantam az ágyból.

-Nenenee. A francba, sietnem kell – indultam a szekrényemhez hogy kivegyek belőle pár ruhát.

-Hova? –érdeklődött a szerelmem

-Edzésre, 11-kor kezdődik és ha nem vagyok ott Mou tuti ki nyír. Gyorsan le zuhanyzóm és jövök-berohantam a fürdőbe. Miután végeztem gyorsan felvettem egy fehér nadrágot, egy szürke pólót, és egy barna papucsot, mellé egy barna karkötőt és egy fehér karika fülbevalót. A szememet kihúztam és raktam fel egy kis szempilla spirált. A hajamat felkötöttem és kimentem a konyhába Ceschez.

-Kész a reggeli-mosolygott rám mikor kiértem.

-Nincs időm reggelizni, oda kell érnem az edzésre

-Addig nem mehetsz amíg ezt meg nem etted –ültetett le az asztalhoz és elém rakott egy tányért, rajta szendviccsel.

-Na jó, de addig te is öltözz fel

-Nem tetszik ez a látvány? –mutatott a félmeztelen testére

-Hidd el, nagyon is tetszik, de most erre nem érünk rá, úgyhogy menj szépen és öltözz fel.

-Na jó, megyek. –ment bele és elindult öltözni

Gyorsan megettem a szendvicset és bementem összerakni az edző cuccomat.

-Kész vagyok – jött ki a fürdőből Cesc

-Én is. Mehetünk? –kérdeztem mire bólintott

Fogtam a cuccomat és bezártam az ajtót. Kézen fogva szálltunk a liftbe és lementünk a garázshoz. Cesc kocsija az enyém mellett állt, a táskát gyorsan beraktam a hátsó ülésre és elköszöntem Cesctől.

-Hát akkor én megyek. Jó utat –megöleltem.

-Neked meg jó edzést. Majd hívlak este. –mondta és megcsókolt. Percekig álltunk így, mikor sikerült elszakadnunk egymástól.

-Szeretlek-adott még egy apró csókot a számra

-Én is. Szia –mosolyogtam és beültem a kocsiba. Kihajtottam a garázsból és elindultam Valdebebas felé. Megnéztem gyorsan az időt, 10:39. Rányomtam a lábam a gázra és próbáltam minél előbb odaérni. Viszonylag hamar odaértem, beálltam a parkolóba, megfogtam a táskámat és rohantam az épületbe. Az öltözőkhöz mentem, de ott már nem volt senki. Villám gyorsan átöltöztem és rohantam a pályára. Már mindenki ott volt, egy körben álltak és figyelték Mout. Mikor az edző észrevett mérgesen nézett rám, ami nem jelent jót…

1.rész

A Spanyol Szuper Kupa 2011-es kiírását a Barcelona nyerte, 5:4-es aránnyal. 

Mint mindig most is volt balhé a meccsen. Marcelo felrúgta Fabregast, erre az egész Barca kispad felállt reklamálni, persze erre a Real kispad is. Volt itt minden, lökdösődés, piros lapok.. Marcelo egyből pirosat kapott, nem is reklamált. Ezután az történt amire senki se számított. Özil magából kifordulva kezdett el ordibálni Villának, alig tudták visszafogni nehogy neki menjen. Természetesen  Villa és Özil is kapott egy pirosat. A végeredmény nem változott, a Barcelona nyerte a kupát…

Az utolsók között mentem le a pályáról, leszegett fejjel. Hallottam hogy valaki utánam kiabál, de nem törődtem vele.

-Nati állj már meg! –fogta meg a kezem Fabregas

-Mit akarsz? –néztem bosszúsan az említettre

-Nem is gratulálsz? – vigyorgott rám

-Mihez is? Ahhoz hogy ilyen hamar átvetted a Barca stílust? 

-Ugyan már. Meg beszéltük hogy bármelyikünk is nyer gratulálni fog a másiknak.

-Igen, csakhogy amit a kis csapatod művelt ahhoz nincs gyomrom gratulálni.

-Amit mi műveltünk?? Ha nem láttad volna engem rúgott fel Marcelo és nem fordítva. Özil meg egy dühöngő örült.

-A drága kis haverod, Villa, szidta Özil vallását. Szerinted hogy kellett volna reagálni??! Pintoról nem is beszélve, majdnem neki ment Higuaínnak! -kiabáltam

-Jajj már Natalia, az egészet ti kezdtétek.

-Tudod mit Fabregas, menj csak a kis csapatodhoz és hagyj engem békén! –mondtam és elindultam az öltöző felé.

Nem hiszem el…mért kellett nekem pont egy Barcással kezdenem?? Mért?! –ezekkel a gondolatokkal rohantam be az öltözőbe, ahol siralmas volt a látvány. Mesut a helyén ült, lehajtott fejjel, még ideges volt, Sami mellette és németül nyugtatta. A többiek arcán látszott, hogy mennyire ki vannak. Senki se szólt semmit.  Nem sokon múlt hogy mi nyerjünk. Leültem a helyemre Cris mellé mikor bejött az edző. Mondott pár nyugtató szót aztán kiment, mi meg átöltöztünk és elindultunk a buszhoz. A folyóson mentünk mikor kijöttek a Barcások. Piqué, Alves és Pedro gúnyosan mosolygott, legszívesebben felképeltem volna mindegyiket. Mellettük Fabregas állt, kereste a tekintetemet, de én nem néztem rá. Már majdnem elmentek mellettünk mikor megszólalt Alves -Hát igen, megint a jobb csapat győzött, a Margit meg csúfosan leszerepelt.-vigyorgott gúnyosan.

Természetesen mindenki hallotta, meg is álltunk. Mou és Karanka szólt nekünk hogy ne figyeljünk oda, de én mintha nem hallottam volna odaálltam Alves elé és behúztam neki egyet. –áááá megőrültél?? –ordibált mint egy kisgyerek. Már lendítettem a kezem, hogy mégegyet adjak neki, de Cris lefogta a kezem és elráncigált onnan. Még a folyosó végén is hallottuk Alves nyivákolását. Felszálltunk a buszra és elindultunk a reptérre. Síri csönd volt egész végig. A repülőn Cris mellé ültem. Látszott rajta hogy nagyon bántja az egész. Ráhajtottam a fejem a vállára és próbáltam aludni….

Másnap egésznap aludtam, mivel nem volt edzés. Meg döbbentem mikor megnéztem a telefonom, 33 nem fogadott hívás és 7 üzenet. 13 Cesctől jött, 3 anyutól, 1-1-1-1 a tesóimtól és még keresett Caro, Rici, és Cris is. Ezek szerint kicsit sokat aludtam. Az üzenetek Cesctől jöttek, de kitöröltem őket olvasatlanul. Épp az utolsó sms-t töröltem ki mikor megszólalt a telefon. A képernyőn az én drága sógornőm neve díszelgett.

-Szia Carlotta, mért hívtál? –szóltam bele a telefonba

-Gratulálok, sikerült megtalálnod a telefonodat?? –sipákolt a telefonba

-Igen sikerült, csak aludtam.Mért történt valami?

-Semmi különös, csak senki se tud téged elérni, ja és összevesztetek a tesómmal aminek nem örülök. Mégis mi a fene történt? –kérdezte a barátnőm. Biztos voltam benne hogy már Cesc elmesélte neki, de azért én is elmondtam hogy örüljön.

-A bátyád egy szemét, a kis csapatáról nem is beszélve.

-Muszáj nektek mindig a foci miatt veszekednetek? Rosszabbak vagytok mint a gyerekek.

-Ő kezdte. –ellenkeztem

-Persze-persze. Mind a ketten hibásak vagytok! De mond csak, tényleg felképelted Alvest?? –kérdezte nevetve

-Még szép. Beszólt, ezért én adtam neki. –nevettem el magam tegnap óta először

-Ügyes vagy sógornőkém. Alvest én se bírom. Hívd fel Cesct és beszéljétek meg-kérlelt

-Én aztán nem fogom felhívni, majd hív ő ha akar. -ellenkeztem

-Ne legyél makacs Nati.  

-De az leszek! Ha akar valamit akkor fel emeli a telefont és hív. –morogtam

-Ki készülők tőletek. Inkább le is rakom, mert csak felidegesítem magam rajtatok. Szia Nati. –rakta le a telefont mielőtt válaszolhattam volna.

Úgy döntöttem ma nem megyek sehova, és egésznap lustálkodok. Leültem a tv elé egy tál kukoricával és elindítottam egy dvd-t. Már a film félénél tartottam mikor csöngettek. Nagy nehezen felkeltem és kicsoszogtam az ajtóhoz.

-Te meg mit keresel itt?? –kérdeztem a vendégemet karba tett kézzel állva

Előzetes

Nati állj már meg! –fogta meg a kezem Fabregas

-Mit akarsz? –néztem bosszúsan az említettre

-Nem is gratulálsz? – vigyorgott rám

-Mihez is? Ahhoz hogy ilyen hamar átvetted a Barca stílust?  

-Ugyan már. Megbeszéltük hogy bármelyikünk is nyer gratulálni fog a másiknak.

-Igen, csakhogy amit a kis csapatod művelt ahhoz nincs gyomrom gratulálni

-Amit mi műveltünk?? Ha nem láttad volna engem rúgott fel Marcelo és nem fordítva. Özil meg egy dühöngő örült

-A drága kis haverod, Villa, szidta Özil vallását. Szerinted hogy kellett volna reagálni??! Pintoról nem is beszélve, majdnem neki ment Higuaínnak! -kiabáltam

-Jajj már Natalia, az egészet ti kezdtétek.

-Tudod mit Fabregas, menj csak a kis csapatodhoz és hagyj engem békén! –mondtam és elindultam az öltöző felé....