2.rész

-Te meg mit keresel itt?? –kérdeztem a vendégemet karba tett kézzel állva

-A barátnőmet. –jött közelebb Fabregas-Be engedsz?

-Gyere-mondtam és visszaültem a tv elé

-Meg beszéljük? –ült le velem szemben

-Beszéljük. –állítottam le a tv-t és rá néztem

-Sajnálom a tegnapot. Kicsit bunkó voltam, nem úgy kellett volna oda mennem hozzád. Azt is sajnálom hogy Alves beszólt, de az hogy megütötted kicsit túlzás volt, nem gondolod?

-Túlzás?? –háborodtam fel- Örüljön neki hogy csak ennyit mondott. Ha Cris nem visz el onnan már nem élne.

-Tudom hogy megbántott, de ő a csapattársam, nem csinálhatod ezt semelyik csapattársammal sem. Figyelj, én szeretlek, próbálok alkalmazkodni a helyzethez de ennek semmi értelme ha te meg nem.

-Mégis mit akarsz? Azt hogy ott bájologjak a kis Barcásaiddal? –vontam fel a szemöldököm, egyszerűen nem tudtam hogy mégis mit akar mit csináljak.

-Nem. Nem kell őket szeretned, de a beszólogatásaitokból már elegem van. Nem lehetne hogy béke legyen köztetek?-ült le mellém és megfogta a kezem

-Meg próbálhatom. De csak akkor ha nem szólnak be, mert akkor én is! –néztem rá

-Rendben van – mosolygott édesen-Akkor kibékültünk?

-Igen –csókoltam meg – Meddig maradsz?

-Rá érek holnap is haza menni, befogadsz éjszakára? –vigyorgott

-Hogy te milyen perverz vagy Francesc Fabregas

-De te ezt szereted. –csókolt meg és ledöntött a kanapéra. Percekig csókolóztunk ott, aztán Cesc a kezébe kapott és meg sem álltunk a hálóig.

Reggel arra keltem hogy valaki simogatja az oldalamat. Utálom ha fel keltenek, mindig nyűgös vagyok, és ez most se volt másképp.

-Muszáj volt felkeltened? –morogtam Cescre, de ő csak mosolygott.

-Más különben nem keltél volna fel kicsim-simogatta az arcom majd adott egy puszit a számra.

-Mennyi az idő? –kérdeztem két ásítás között, úgy látszik a tegnap este eléggé kifárasztott

- 3/4 10 – mondta Cesc mire nekem kipattantak a szemeim és felpattantam az ágyból.

-Nenenee. A francba, sietnem kell – indultam a szekrényemhez hogy kivegyek belőle pár ruhát.

-Hova? –érdeklődött a szerelmem

-Edzésre, 11-kor kezdődik és ha nem vagyok ott Mou tuti ki nyír. Gyorsan le zuhanyzóm és jövök-berohantam a fürdőbe. Miután végeztem gyorsan felvettem egy fehér nadrágot, egy szürke pólót, és egy barna papucsot, mellé egy barna karkötőt és egy fehér karika fülbevalót. A szememet kihúztam és raktam fel egy kis szempilla spirált. A hajamat felkötöttem és kimentem a konyhába Ceschez.

-Kész a reggeli-mosolygott rám mikor kiértem.

-Nincs időm reggelizni, oda kell érnem az edzésre

-Addig nem mehetsz amíg ezt meg nem etted –ültetett le az asztalhoz és elém rakott egy tányért, rajta szendviccsel.

-Na jó, de addig te is öltözz fel

-Nem tetszik ez a látvány? –mutatott a félmeztelen testére

-Hidd el, nagyon is tetszik, de most erre nem érünk rá, úgyhogy menj szépen és öltözz fel.

-Na jó, megyek. –ment bele és elindult öltözni

Gyorsan megettem a szendvicset és bementem összerakni az edző cuccomat.

-Kész vagyok – jött ki a fürdőből Cesc

-Én is. Mehetünk? –kérdeztem mire bólintott

Fogtam a cuccomat és bezártam az ajtót. Kézen fogva szálltunk a liftbe és lementünk a garázshoz. Cesc kocsija az enyém mellett állt, a táskát gyorsan beraktam a hátsó ülésre és elköszöntem Cesctől.

-Hát akkor én megyek. Jó utat –megöleltem.

-Neked meg jó edzést. Majd hívlak este. –mondta és megcsókolt. Percekig álltunk így, mikor sikerült elszakadnunk egymástól.

-Szeretlek-adott még egy apró csókot a számra

-Én is. Szia –mosolyogtam és beültem a kocsiba. Kihajtottam a garázsból és elindultam Valdebebas felé. Megnéztem gyorsan az időt, 10:39. Rányomtam a lábam a gázra és próbáltam minél előbb odaérni. Viszonylag hamar odaértem, beálltam a parkolóba, megfogtam a táskámat és rohantam az épületbe. Az öltözőkhöz mentem, de ott már nem volt senki. Villám gyorsan átöltöztem és rohantam a pályára. Már mindenki ott volt, egy körben álltak és figyelték Mout. Mikor az edző észrevett mérgesen nézett rám, ami nem jelent jót…