Sziasztok! Meghoztam az új részt :)
Most már gyakrabban tudok hozni részt, végeztem a vizsgáimmal. Remélem tetszeni fog a rész :)
Mikor kiléptünk az ajtón egyből megrohamoztak minket az
újságírók. A gépek megállás nélkül
kattogtak, és kérdésekkel rohamoztak minket.
- Együtt vannak?
- Mit szól a kapcsolatukhoz a két klub?
- Mióta vannak együtt?
- Ez csak látszat kapcsolat, vagy valódi?
Ilyen, meg ezekhez hasonló kérdések hangzottak el, de nem
válaszoltunk. Cesc szinte rohant az autóhoz, engem meg húzott maga után.
Gyorsan beültünk a kocsiba és elindultunk. Szerencsére sikerült leráznunk őket.
- Sajnálom, hogy rángattalak, csak megpróbáltam minél előbb
a kocsihoz érni-mondta már a házban Cesc
- Semmi baj drágám, megértem. Elmegyek lefürdök-adtam egy
gyengéd csókot a szájára majd felmentem a fürdőszobába. Megnyitottam a csapat,
majd levetkőztem. Mikor már jó volt a víz beszálltam a kádba és elfeküdtem.
Már jó negyed órája lehettem bent mikor hallottam, hogy
nyílik az ajtó. Cesc jött be vigyorogva. Tudtam, hogy nem bírja ki, hogy ne
jöjjön utánam. Levetkőzött, majd beült mögém. A fejemet a mellkasára hajtottam,
és ő átölelt.
- Tudtam, hogy utánam jössz –szólaltam meg percekkel később
- Célzásnak vettem a szavaidat –csókolt a nyakamba, mire
beleborzongtam.
- Pedig nem az volt. Emlékszel a fogadásunkra? –néztem fel
rá
- Emlékszem. De már nem érdekel – vigyorgott, majd szenvedélyesen
megcsókolt. Én megfordultam és folytattuk a csókolózást, na meg persze mást is…
:P
Másnap már a stadionba tartottam mikor valaki rám dudált.
Ramos volt az. Vigyorgott, vagyis azt hisz, hogy ő előbb beér. De téved a
drága, mert én fogok előbb beérni. Nyomtam a gázpedált és igyekeztem megelőzni,
ő is gyors volt, de az utolsó kanyarban sikerült megelőznöm. Beparkolt a
helyemre majd kiszálltam. Az autónak dőlve vártam Sesét. Meg is érkezett, be
állt mellém a kocsijával, kiszállt, majd odajött hozzám.
- Ez szép volt kislány –vigyorgott, pedig ő vesztett, megint
- Köszi Ramo. De ugye tudod, hogy jössz nekem egy körrel?
–elégedetten mosolyogtam és vártam a választ
- Nyugi, megkapod. Amint elmegyünk bulizni. –kacsintott rám
- Már megint fogadtatok? –jött oda Iker, Alvaroval és Raúlal
a háta mögött
- Ők mikor nem? Mindent fogadássá tesznek –mondta Alvaro
mire kapott egyet a hasába tőlem
- Aúúú… Ezt most mért kaptam? –csodálkozott
- Mert csak –kacsintottam rá –Amúgy nem akarok ünneprontó
lenni, de nem mennénk be? –kérdeztem a srácokat, mire bólintottak és bementünk
az épületbe.
Az öltözőbe lépve egyből megpillantottam Crist, már fel volt
öltözve és indulásra készen volt. Mindig ő az első az edzéseken.
- Szia Cris –léptem oda hozzá majd adtam neki két puszit és
leültem a helyemre
- Szia Nati. Minden rendben?
- Most már igen, jól vagyok – mosolyogtam majd elkezdtem
öltözni
- Ennek örülök. Na de én most megyek, kinn találkozunk –
mondta majd kiment az öltözőből.
Már a cipőmet kötöttem mikor valakit elállta a fényt előlem.
Felnéztem, és Gonzalo állt előttem.
- Szia Pipita –felálltam hogy adjak neki két puszit, majd
vissza ültem –Szeretnél valamit?
- Nem akarsz beszélgetni? –kérdezte komoly hangon
- Akarjak?
- Rajtad áll.
- Oké, akkor beszélgessünk.
- Nem most, majd edzés után. A szokásos hely? –kérdezte a
törzshelyünkre célozva
- Jó lesz. Majd gyere utánam.
- Rendben. –mosolyodott el végre majd folytatta az öltözést.
Épp kiléptem az ajtón mikor valaki nekem jött és feldöntött.
- Ne haragudj Nati, elbambultam –segített fel Ángel
- Semmi baj Ángelitó. Inkább siess és öltözz át
–kacsintottam rá, majd kimentem a pályára.
Leültem a padra, majd pár perc múlva társaságot kaptam Mou
személyében.
- Szia Nati –üdvözölt majd leült mellém
- Szia José. Ami a tegnapot illeti –kezdtem bele, de Mou
közbe szólt
- Nyugi Nati, Cris mindent elmondott. Nem is ezért jöttem
- Hát akkor?
- Megkérdezni hogy vagy –nem leptek meg a szavai, José
tudott apámról, és mindig próbált nekem segíteni. Sokszor úgy viselkedett mint
az apám, ami bevallom, jól esik.
- Már jól, köszönöm. Jól esett ez az egy nap, feltöltött
–mosolyogtam, mire ő is megnyugodott
- Ennek örülök. De ha bármi baj van, vagy csak beszélgetni
szeretnél akkor csak szólj.
- Rendben –válaszoltam, mire felállt és a pályára ment
Az edzés jó hangulatban telt, mint mindig. A fiúk
megnevettettek. Edzés után bepattantam a kocsimba és elindultam a Café de
Oriente felé. Bevártam Gonzát és együtt léptünk be a kávézóba. Leültünk egy
asztalhoz, majd rendeltünk. Kíváncsi voltam, hogy mit akar, hisz rég nem
voltunk kettesben.
- Hallgatlak Gonza –törtem meg én a csendet
- Cris mesélte, hogy mi történt. Hogy vagy? –hát igen, az
egész csapat tudott apámról, viszont csak 4 emberrel tudtam erről beszélni.
Crissel, Rickivel, Mouval és Gonzával.
- Persze, már jól vagyok
- Nati, nekem nem tudsz hazudni. Szinte én ismerlek a
legjobban. Másnak beadhatod hogy jól vagy, de nekem nem.
- Igazad van, tényleg nem vagyok teljesen jól… - ismertem be
- Rám mindenben számíthatsz, remélem tudod –fogta meg a
kezem mire elmosolyodtam
- Köszönöm Gonza. Ez nagyon jól esik.
- Nem kell meg köszönnöd, ez természetes –mosolyodott el –
Amúgy Fabregassal minden rendben?
- Minden tökéletes. Végig velem volt tegnap.
- Helyes. De ha bármivel megbánt, csak szólj nekem és
kicsinálom!
- Gonza – nevettem, tetszett hogy megakar védeni
- Komolyan mondom! Ha bármivel is megbánt, elmegyünk a
srácokkal Barcelonába és ellátjuk a baját!
- Hidd el, nem fog megbántani, szeret –tényleg így
gondoltam, el nem tudtam képzelni, hogy megbántana.
- Remélem is! –mondta komolyan Gonza majd másról kezdtünk el
beszélni