5.rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt :) 

Most már gyakrabban tudok hozni részt, végeztem a vizsgáimmal. Remélem tetszeni fog a rész :) 

Mikor kiléptünk az ajtón egyből megrohamoztak minket az újságírók.  A gépek megállás nélkül kattogtak, és kérdésekkel rohamoztak minket.

- Együtt vannak?

- Mit szól a kapcsolatukhoz a két klub?

- Mióta vannak együtt?

- Ez csak látszat kapcsolat, vagy valódi?

Ilyen, meg ezekhez hasonló kérdések hangzottak el, de nem válaszoltunk. Cesc szinte rohant az autóhoz, engem meg húzott maga után. Gyorsan beültünk a kocsiba és elindultunk. Szerencsére sikerült leráznunk őket.

- Sajnálom, hogy rángattalak, csak megpróbáltam minél előbb a kocsihoz érni-mondta már a házban Cesc

- Semmi baj drágám, megértem. Elmegyek lefürdök-adtam egy gyengéd csókot a szájára majd felmentem a fürdőszobába. Megnyitottam a csapat, majd levetkőztem. Mikor már jó volt a víz beszálltam a kádba és elfeküdtem.

Már jó negyed órája lehettem bent mikor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Cesc jött be vigyorogva. Tudtam, hogy nem bírja ki, hogy ne jöjjön utánam. Levetkőzött, majd beült mögém. A fejemet a mellkasára hajtottam, és ő átölelt.

- Tudtam, hogy utánam jössz –szólaltam meg percekkel később

- Célzásnak vettem a szavaidat –csókolt a nyakamba, mire beleborzongtam.

- Pedig nem az volt. Emlékszel a fogadásunkra? –néztem fel rá

- Emlékszem. De már nem érdekel – vigyorgott, majd szenvedélyesen megcsókolt. Én megfordultam és folytattuk a csókolózást, na meg persze mást is… :P

Másnap már a stadionba tartottam mikor valaki rám dudált. Ramos volt az. Vigyorgott, vagyis azt hisz, hogy ő előbb beér. De téved a drága, mert én fogok előbb beérni. Nyomtam a gázpedált és igyekeztem megelőzni, ő is gyors volt, de az utolsó kanyarban sikerült megelőznöm. Beparkolt a helyemre majd kiszálltam. Az autónak dőlve vártam Sesét. Meg is érkezett, be állt mellém a kocsijával, kiszállt, majd odajött hozzám.

- Ez szép volt kislány –vigyorgott, pedig ő vesztett, megint

- Köszi Ramo. De ugye tudod, hogy jössz nekem egy körrel? –elégedetten mosolyogtam és vártam a választ

- Nyugi, megkapod. Amint elmegyünk bulizni. –kacsintott rám

- Már megint fogadtatok? –jött oda Iker, Alvaroval és Raúlal a háta mögött

- Ők mikor nem? Mindent fogadássá tesznek –mondta Alvaro mire kapott egyet a hasába tőlem

- Aúúú… Ezt most mért kaptam? –csodálkozott

- Mert csak –kacsintottam rá –Amúgy nem akarok ünneprontó lenni, de nem mennénk be? –kérdeztem a srácokat, mire bólintottak és bementünk az épületbe.

Az öltözőbe lépve egyből megpillantottam Crist, már fel volt öltözve és indulásra készen volt. Mindig ő az első az edzéseken.

- Szia Cris –léptem oda hozzá majd adtam neki két puszit és leültem a helyemre

- Szia Nati. Minden rendben?

- Most már igen, jól vagyok – mosolyogtam majd elkezdtem öltözni

- Ennek örülök. Na de én most megyek, kinn találkozunk – mondta majd kiment az öltözőből.

Már a cipőmet kötöttem mikor valakit elállta a fényt előlem. Felnéztem, és Gonzalo állt előttem.

- Szia Pipita –felálltam hogy adjak neki két puszit, majd vissza ültem –Szeretnél valamit?

- Nem akarsz beszélgetni? –kérdezte komoly hangon

- Akarjak?

- Rajtad áll.

- Oké, akkor beszélgessünk.

- Nem most, majd edzés után. A szokásos hely? –kérdezte a törzshelyünkre célozva

- Jó lesz. Majd gyere utánam.

- Rendben. –mosolyodott el végre majd folytatta az öltözést.

Épp kiléptem az ajtón mikor valaki nekem jött és feldöntött.

- Ne haragudj Nati, elbambultam –segített fel Ángel

- Semmi baj Ángelitó. Inkább siess és öltözz át –kacsintottam rá, majd kimentem a pályára.

Leültem a padra, majd pár perc múlva társaságot kaptam Mou személyében.

- Szia Nati –üdvözölt majd leült mellém

- Szia José. Ami a tegnapot illeti –kezdtem bele, de Mou közbe szólt

- Nyugi Nati, Cris mindent elmondott. Nem is ezért jöttem

- Hát akkor?

- Megkérdezni hogy vagy –nem leptek meg a szavai, José tudott apámról, és mindig próbált nekem segíteni. Sokszor úgy viselkedett mint az apám, ami bevallom, jól esik.

- Már jól, köszönöm. Jól esett ez az egy nap, feltöltött –mosolyogtam, mire ő is megnyugodott

- Ennek örülök. De ha bármi baj van, vagy csak beszélgetni szeretnél akkor csak szólj.

- Rendben –válaszoltam, mire felállt és a pályára ment

Az edzés jó hangulatban telt, mint mindig. A fiúk megnevettettek. Edzés után bepattantam a kocsimba és elindultam a Café de Oriente felé. Bevártam Gonzát és együtt léptünk be a kávézóba. Leültünk egy asztalhoz, majd rendeltünk. Kíváncsi voltam, hogy mit akar, hisz rég nem voltunk kettesben.

- Hallgatlak Gonza –törtem meg én a csendet

- Cris mesélte, hogy mi történt. Hogy vagy? –hát igen, az egész csapat tudott apámról, viszont csak 4 emberrel tudtam erről beszélni. Crissel, Rickivel, Mouval és Gonzával.

- Persze, már jól vagyok

- Nati, nekem nem tudsz hazudni. Szinte én ismerlek a legjobban. Másnak beadhatod hogy jól vagy, de nekem nem.  

- Igazad van, tényleg nem vagyok teljesen jól… - ismertem be

- Rám mindenben számíthatsz, remélem tudod –fogta meg a kezem mire elmosolyodtam

- Köszönöm Gonza. Ez nagyon jól esik.

- Nem kell meg köszönnöd, ez természetes –mosolyodott el – Amúgy Fabregassal minden rendben?

- Minden tökéletes. Végig velem volt tegnap.

- Helyes. De ha bármivel megbánt, csak szólj nekem és kicsinálom!

- Gonza – nevettem, tetszett hogy megakar védeni

- Komolyan mondom! Ha bármivel is megbánt, elmegyünk a srácokkal Barcelonába és ellátjuk a baját!

- Hidd el, nem fog megbántani, szeret –tényleg így gondoltam, el nem tudtam képzelni, hogy megbántana.

- Remélem is! –mondta komolyan Gonza majd másról kezdtünk el beszélni