Teltek a hetek, a hónapok, aztán elérkeztünk a bajnokság első El Classicójához, december
10-én. Most fogunk indulni a csapattal a szállodába. Félek ettől a meccstől.
Nem a Barcától félek, hanem attól, hogy Cesccel megint összeveszünk. Mostanában
nagyon jó a kapcsolatunk, és én nem akarom, hogy megint veszekedjünk. Már több
hete megbeszéltük, hogy nem fogunk törődni az eredménnyel. De attól még félek…
Itt lesznek a meccsen Cesc szülei, illetve Carlotta és a
tesóm is. Mondták, hogy majd ők kibékítenek minket, ha erre kerül sor…
Most foglaltak el a szobáinkkal, Crissel vagyok egy
szobában. Tudja, hogy mennyire ideges vagyok, ezért megbeszélte Fabioval, hogy
most velem lesz.
Már épp aludni készültem, mikor jelzett a telefonom, sms-em
jött.
Megnéztem, és Cesctől jött. Gyorsan megnyitottam. Szia
szépségem. Holnap találkozunk. Majd megvigasztallak a győzelmünk után :P Jóéjt
szerelmem, Szeretlek! Csók : Cesc
Elmosolyodtam az írásán, majd válaszoltam neki: Majd nekem
kell megvigasztalnom téged, drágám ;) Jó éjt. Szeretlek! Nati. Megírtam neki,
majd elaludtam
A reggeli után edzésen voltunk, mikor láttuk, hogy
megérkeztek Cescék.
Ők is itt tartják az utolsó edzésüket. Mikor megláttam Cesct
észrevétlenül rámosolyogtam.
- Mindenki jöjjön ide, gyerünk – hallottam meg Mou hangját,
majd körbe álltuk a fiúkkal
- Ez volt az utolsó edzésünk a meccs előtt. Ne figyeljetek a
beszólásaikra, engedjétek el a fületek mellett! Nem szabad dühből játszanotok,
értitek? –kérdezte mire bólintottunk. –Most mehettek. Nati, te még ne –a többiek
elindultak vissza, mire Mou felém fordult
- Tudom, hogy úgy lett megbeszélve, hogy a meccs ideje alatt
nem létesíthettek semmilyen kapcsolat Fabregassal, de most kivételt teszek. Egy
kis ideig vele lehetsz
- Tényleg? –döbbentem meg
- Igen, na de menj. –nem kellett nekem kétszer mondani,
rohantam be az öltözőkhöz, ahol már várt Cesc. A nyakába ugrottam, majd
szenvedélyesen megcsókoltam.
- Na ezt mért kaptam? –vigyorgott Cesc mikor elengedtem
- Mert már nagyon hiányoztál, és rég nem csókolhattalak meg
- Hmm… akkor legközelebb is ennyi ideig nem fogunk
találkozni
- Naa. Azt már nem kellesz nekem –újra megcsókoltam mikor
hallottuk, hogy valaki köhög a hátunk mögött
- Cesc, jönnöd kellene –vágta oda Piqué majd elment
- Látom még mindig szeret –röhögtem
- Ne gonoszkodj édes. Én örülnék a legjobban, ha egy kicsit
is kedvelnétek egymást.
- Tudom… de hagyjuk ezt a témát, menned kell
- Igaz. Este találkozunk –megcsókolt majd az öltözőjük felé
indult, én meg a miénk felé.
- Na, megvolt a gyors menet? –vigyorgott rám Sese mikor
beléptem
- Nekem legalább szokott lenni Ramos –erre elhallgatott, a
többiek meg csak röhögtek
- Na mi volt? –kérdezte Cris mikor leültem mellé
- Mou megengedte, hogy pár percet kettesben legyünk. Tegnap
meg már megbeszéltük, hogy megpróbálunk nem összeveszni, remélem, hogy így is
lesz.
- Én is –kacsintott rám Cris, majd fogtam a cuccomat és
elmentem zuhanyozni
Szerencsére most nem követtek a fiúk. Ugyanis sokszor arra a
részre jönnek ahol én zuhanyzók, persze teljesen ”véletlenül”.
Már a stadionban vagyunk, épp bemelegítünk. Lopva
odapillantok Cesc felé, ő rám mosolyog, mire én elkezdtem vigyorogni. Csak
sajnos Mou ezt észrevette és jól leszidott, ezért most már nem is merek
odanézni
- Irány az öltöző –Mout követve indultunk be
Már mindenki feszült és próbál koncentrálni. Hisz ez a Camp
Nou, itt muszáj győznünk! Mou hosszú és lelkesítő beszéde után kimentünk. A
kezdők felsorakoztak, én lepacsiztam velük, mivel kispados vagyok. Crist
megöleltem, gyorsan rámosolyogtam Cescre, majd kimentem a kispadhoz és leültem.
A meccs elkezdődött. Hamar vezetést szereztünk Karim révén.
Már a 22. másodpercben 1-0 volt az állás a mi javunkra. Az egész stadion
zengett, akárcsak a kispad, egyszerre ugrottunk fel a gólnál. Az első félidőben
rengeteg helyzetünk volt, de sajnos nem mentek be. A kihagyott helyzetek
megbosszulták magukat, a 30. percben Sánchez góljával kiegyenlített a Barca. A
második félidőben mintha a fiúk pályán se lettek volna. Folyton eladták a
labdát, helyzetük egy se volt. Viszont ez a Barcáról nem volt elmondható. Sorra
dolgozták ki a helyzeteiket, mígnem az 53. percben Xavi góljával 1-2-re
módosult az eredmény. Ekkor jött el az idő, hogy Mou cseréljen. Engem küldött
be Özil helyére. Sok használható labdát szereztem, de sajnos ezeket a fiúk nem
tudták gólra váltani. A 66. percben végleg eldőlt a meccs. A Barca megszerezte
a 3. gólját is, Cesc révén…A legbosszantóbb az egészben, hogy Cesc rólam
fordult le és úgy vezették a támadást…Láttam a társaim arcán, hogy ennek vége
van…De azért mindent megpróbáltam amit tudtam. Épp Bosquetset szereltem eléggé
szépen mikor ő felrúgott. Egyértelműen lábra ment, de ez a bírót nem érdekelte,
nem kapott semmit. Épp elakartam menni Busquets közeléből mikor gúnyos
vigyorral a fején megszólalt.
- Látod, itt nem jön be ha szétteszed a lábad –röhögött
saját magán
- Miről beszélsz? –fordultam vissza
- Ugyan, mindenki tudja, hogy annak idején belenyögted magad
a csapatodba.
- Te nagyon hülye vagy, nem is érdekel, hogy mit mondasz.
–fordultam meg, hogy elmenjek, de ő még mindig mondta
- Mond csak, a mai meccs előtt nem szórakoztattad a csapat
tagjaid? Várj csak, a kis barátod, Ronaldo meleg, gondolom ő Még nem fektetett
meg. Vagy te melegekkel is csinálod?
- Oké, te akartad. –vettem egy mély levegőt és elkezdtem
ütni, rúgni ahol csak értem
- Nati Nati, állj le! –Cesc szedett le az idiótáról és
próbált visszafogni
- Cesc, engedj el! Kinyírom ezt a szemetet –próbáltam
szabadulni a kezei közül, de nem ment
- Nati nyugodj le! –állt be elém Cris
- Látja, hogy mit művel? Megütött és rúgott is –nyivákolt Busquets
a bírónak, aki ezután megindult felém
- Sanchez kisasszony, remélem lenyugodott. Kérem, jöjjön
velem.
- Rendben. Cesc, elengedhetsz –fordultam felé, mire
elengedett
- Ilyen magatartás nem megengedett –kezdett bele a bíró
- Tudom, de ő sértegetett! –ellenkeztem, de ez nem hatott
- Ez engem nem érdekel! Ha nem tudja magát fegyelmezni akkor
ne játsszon a profi futballban! Most pedig menjen zuhanyozni, Piros lap!
–mutatta fel a piros lapot
- Gyerünk, zavarja a játékot –legszívesebben nekimentem
volna, de inkább lementem a pályáról
- Nyugi Nati, később megbeszéljük –veregette meg a vállamat
Mou mikor elhaladtam a kispadnál
Berohantam az öltözőbe
és minden cuccomat össze-vissza dobáltam. Mikor lenyugodtam bementem
zuhanyozni. Nem tudom elhinni…. Még engem állítanak ki.. Az a megmozdulás
megért volna egy pirosat, erre mégis én kapok….
Már a cipőmet húztam fel mikor bejöttek a fiúk. Egy
rendkívül mérges Ramossal találtam szembe magam.
- Te teljesen megőrültél??! Muszáj volt kiállíttatnod
magad??
- Bocs, hogy nem hagytam neki, hogy kurvának tituláljon és
sértegesse a barátaimat! –ordítottam a képébe, majd kirohantam a folyósora
- Nati, mégis mi volt ez?! –jött oda mérgesen Cesc
-A drágalátos kis barátod sértegetett. Szerinte én szexért
cserébe jutottam be a csapatba.
Ja és ráadásként
sértegette a csapattársaimat is. Bocs, de ezt nem fogom hagyni senkinek se!
- És ez ok arra, hogy neki ess??
- Tudod mit, menj oda a kis haverodhoz és járjál vele. Mi
végeztünk! –otthagytam és vissza mentem az öltözőbe.
3 nap telt el a meccs óta. Számtalan üzenetet kaptam
Cesctől, de egyikre se válaszoltam. Elegem lett abból, ahogy bánik velem… Talán
igaza volt az embereknek, mi nem illünk össze…
- Hahó Nati, figyelsz te rám? –bökött meg Carol, hogy végre
figyeljek rá, egy kávézóban találkoztunk
- Bocsi, elkalandoztam. Mit mondtál?
- Az most nem fontos. Látom rajtad, hogy szenvedsz Cesc
miatt
- Túlélem –talán magamat is próbáltam ezzel győzködni..
- Ezt nekem nem adod be! Nem kellene megbeszélned vele??
- Nem! Nem akarok vele beszélni…
- Te tudod… De azért gondold át!
- Oké, de most mennem kell edzésre –álltam fel
- Rendben. Add át a férjemnek, hogy puszilom.
- Meglesz. Szia Caro –öleltem meg majd beszálltam a kocsimba
és elhajtottam.
A többiek már mind megérkeztek. Mikor beléptem az öltözőbe
minden szem rám szegeződött. Mindenkitől kaptam egy halk sziát, majd
elfordultak. Fura volt, de inkább nem törődtem vele és átöltöztem. Edzés közben
többször észrevettem, hogy a fiúk engem figyelnek, és láttam a tekintetükön,
hogy sajnálnak, de fogalmam se volt, hogy miért…
Edzés végén csendben mentünk vissza az öltözőbe. Elmentem
zuhanyozni, de éreztem a tekintetüket. Mikor végeztem és átöltöztem elegem lett
a pillantásaikból és kifakadtam.
- El mondanátok, hogy mégis mi a franc bajotok van?? Mért
néztek így rám egésznap??
- Mutassátok meg neki. Úgyis megtudná –hajtotta le a fejét
Cris
- Tessék –adott egy újságot a kezembe Pipita
A cikkben Cescről írták. Az El Classicó után elment bulizni
pár csapattársával, és eléggé jól szórakozott. A cikkhez több képet
mellékeltek, az egyiken az ölébe ült egy prosti kinézetű nővel…Haragot éreztem,
fájdalmat és csalódottságot. Nem hittem volna, hogy képes megcsalni… de mégis
képes volt megtenni..
- Jól vagy Nati? –jött oda Cris aggódó arccal
- Persze –mosolyodtam el –Minden rendben van.
- Biztos? –jött oda Iker is
- Igen. Aranyosak vagytok, hogy aggódtok értem, de nem kell,
jól vagyok.
- Ne törődj vele Nati, ez egy szemét Akarod, hogy megverjem?
Megverjük a fiúkkal? –kérdezte Marcelo a fiúkat mire ők bólogatni kezdtek.
- Köszönöm srácok, imádlak titeket. De most már megyek..
- Hova mész? –kérdezte aggódva Sese
- Nyugi, csak haza. Nem kell aggódnod Ramo –öleltem meg majd
hazaindultam
Másnap elmentem Barcelonába. Mivel volt kulcsom Cesc házához
bementem. Az emeletre indultam, és mikor benyitottam a hálóba szörnyű látvány
fogadott. Kéjesen nyögött egy csaj Cesc alatt…
- Ahogy sejtettem -mondtam mire kétségbeesetten fordult az
ajtó felé Cesc. Gyorsan felugrott és
elkezdett magyarázkodni
- Nati, kicsim, megtudom magyarázni.
- Nem kell magyarázkodnod. Láttam a cikket. Kíváncsi voltam,
hogy mi fogad itt, szóval nem lepődtem meg. Mi végeztünk! A cuccaidat majd
elküldöm valakivel, az enyémekért meg eljön valaki.
- Kérlek kicsim, beszéljük meg –fogta meg a kezemet, de én
kihúztam
- Ennek vége Cesc. Szia. –a kezébe nyomtam a kulcsát, majd
elhagytam a házat….
