A Spanyol Szuper Kupa 2011-es kiírását a Barcelona nyerte,
5:4-es aránnyal.
Mint mindig most is volt balhé a meccsen. Marcelo felrúgta
Fabregast, erre az egész Barca kispad felállt reklamálni, persze erre a Real
kispad is. Volt itt minden, lökdösődés, piros lapok.. Marcelo egyből pirosat
kapott, nem is reklamált. Ezután az történt amire senki se számított. Özil
magából kifordulva kezdett el ordibálni Villának, alig tudták visszafogni
nehogy neki menjen. Természetesen Villa
és Özil is kapott egy pirosat. A végeredmény nem változott, a Barcelona nyerte
a kupát…
Az utolsók között mentem le a pályáról, leszegett fejjel. Hallottam
hogy valaki utánam kiabál, de nem törődtem vele.
-Nati állj már meg! –fogta meg a kezem Fabregas
-Mit akarsz? –néztem bosszúsan az említettre
-Nem is gratulálsz? – vigyorgott rám
-Mihez is? Ahhoz hogy ilyen hamar átvetted a Barca
stílust?
-Ugyan már. Meg beszéltük hogy bármelyikünk is nyer
gratulálni fog a másiknak.
-Igen, csakhogy amit a kis csapatod művelt ahhoz nincs
gyomrom gratulálni.
-Amit mi műveltünk?? Ha nem láttad volna engem rúgott fel
Marcelo és nem fordítva. Özil meg egy dühöngő örült.
-A drága kis haverod, Villa, szidta Özil vallását. Szerinted
hogy kellett volna reagálni??! Pintoról nem is beszélve, majdnem neki ment
Higuaínnak! -kiabáltam
-Jajj már Natalia, az egészet ti kezdtétek.
-Tudod mit Fabregas, menj csak a kis csapatodhoz és hagyj
engem békén! –mondtam és elindultam az öltöző felé.
Nem hiszem el…mért kellett nekem pont egy Barcással
kezdenem?? Mért?! –ezekkel a gondolatokkal rohantam be az öltözőbe, ahol
siralmas volt a látvány. Mesut a helyén ült, lehajtott fejjel, még ideges volt,
Sami mellette és németül nyugtatta. A többiek arcán látszott, hogy mennyire ki
vannak. Senki se szólt semmit. Nem sokon
múlt hogy mi nyerjünk. Leültem a helyemre Cris mellé mikor bejött az edző.
Mondott pár nyugtató szót aztán kiment, mi meg átöltöztünk és elindultunk a
buszhoz. A folyóson mentünk mikor kijöttek a Barcások. Piqué, Alves és Pedro
gúnyosan mosolygott, legszívesebben felképeltem volna mindegyiket. Mellettük
Fabregas állt, kereste a tekintetemet, de én nem néztem rá. Már majdnem
elmentek mellettünk mikor megszólalt Alves -Hát igen, megint a jobb csapat
győzött, a Margit meg csúfosan leszerepelt.-vigyorgott gúnyosan.
Természetesen mindenki hallotta, meg is álltunk. Mou és
Karanka szólt nekünk hogy ne figyeljünk oda, de én mintha nem hallottam volna
odaálltam Alves elé és behúztam neki egyet. –áááá megőrültél?? –ordibált mint
egy kisgyerek. Már lendítettem a kezem, hogy mégegyet adjak neki, de Cris
lefogta a kezem és elráncigált onnan. Még a folyosó végén is hallottuk Alves
nyivákolását. Felszálltunk a buszra és elindultunk a reptérre. Síri csönd volt
egész végig. A repülőn Cris mellé ültem. Látszott rajta hogy nagyon bántja az
egész. Ráhajtottam a fejem a vállára és próbáltam aludni….
Másnap egésznap aludtam, mivel nem volt edzés. Meg döbbentem
mikor megnéztem a telefonom, 33 nem fogadott hívás és 7 üzenet. 13 Cesctől
jött, 3 anyutól, 1-1-1-1 a
tesóimtól és még keresett Caro, Rici, és Cris is. Ezek szerint kicsit sokat
aludtam. Az üzenetek Cesctől jöttek, de kitöröltem őket olvasatlanul. Épp az
utolsó sms-t töröltem ki mikor megszólalt a telefon. A képernyőn az én drága sógornőm
neve díszelgett.
-Szia Carlotta, mért hívtál? –szóltam bele a telefonba
-Gratulálok, sikerült megtalálnod a telefonodat?? –sipákolt
a telefonba
-Igen sikerült, csak aludtam.Mért történt valami?
-Semmi különös, csak senki se tud téged elérni, ja és
összevesztetek a tesómmal aminek nem örülök. Mégis mi a fene történt? –kérdezte
a barátnőm. Biztos voltam benne hogy már Cesc elmesélte neki, de azért én is
elmondtam hogy örüljön.
-A bátyád egy szemét, a kis csapatáról nem is beszélve.
-Muszáj nektek mindig a foci miatt veszekednetek? Rosszabbak
vagytok mint a gyerekek.
-Ő kezdte. –ellenkeztem
-Persze-persze. Mind a ketten hibásak vagytok! De mond csak,
tényleg felképelted Alvest?? –kérdezte nevetve
-Még szép. Beszólt, ezért én adtam neki. –nevettem el magam
tegnap óta először
-Ügyes vagy sógornőkém. Alvest én se bírom. Hívd fel Cesct
és beszéljétek meg-kérlelt
-Én aztán nem fogom felhívni, majd hív ő ha akar. -ellenkeztem
-Ne legyél makacs Nati.
-De az leszek! Ha akar valamit akkor fel emeli a telefont és
hív. –morogtam
-Ki készülők tőletek. Inkább le is rakom, mert csak
felidegesítem magam rajtatok. Szia Nati. –rakta le a telefont mielőtt
válaszolhattam volna.
Úgy döntöttem ma nem megyek sehova, és egésznap lustálkodok.
Leültem a tv elé egy tál kukoricával és elindítottam egy dvd-t. Már a film
félénél tartottam mikor csöngettek. Nagy nehezen felkeltem és kicsoszogtam az
ajtóhoz.
-Te meg mit keresel itt?? –kérdeztem a vendégemet karba tett
kézzel állva
Szia!
VálaszTörlésAz alapötlet tetszik, ilyet még nem olvastam. :)Várom, hogy mit hozol ki belőle!
Az első fejezet is tetszett. Fabre sajna igencsak jó tanítványnak bizonyult ha a színiskolát iskolát nézzük...:/
Nati szimpatikus :) Behúzott egyet Alvesnek, jól tette! :D
Várom a folytatást!:)
Puszi:
Detti
Fel is akartam iratkozni, csak a blogspot most nem engedi....
Köszönöm, örülök hogy tetszik :)
VálaszTörlésHola drága Vivi! :)
VálaszTörlésÍgéretemhez híven itt vagyok és komizok! :) Igaz szombatot ígértem, de nem baj, mert itt vagyok :D
Eddig nagyon nagyon tetszik a sztorid :D
Nati már most a kedvencem amiért behúzott egyet Alvesnek :D Okos a csaj, nagyon bírom :D
Na, megyek olvasni a többi részt is! :)
Puszi: Anita