Új blog

Sziasztok! :) 

Nem, ez még nem a következő rész lesz. Csináltam egy új blogot amit ITT tekinthettek meg :) 
Ide is nemsokára hozom az új részt :) 

7.rész

Teltek a hetek, a hónapok, aztán elérkeztünk  a bajnokság első El Classicójához, december 10-én. Most fogunk indulni a csapattal a szállodába. Félek ettől a meccstől. Nem a Barcától félek, hanem attól, hogy Cesccel megint összeveszünk. Mostanában nagyon jó a kapcsolatunk, és én nem akarom, hogy megint veszekedjünk. Már több hete megbeszéltük, hogy nem fogunk törődni az eredménnyel. De attól még félek…

Itt lesznek a meccsen Cesc szülei, illetve Carlotta és a tesóm is. Mondták, hogy majd ők kibékítenek minket, ha erre kerül sor…

Most foglaltak el a szobáinkkal, Crissel vagyok egy szobában. Tudja, hogy mennyire ideges vagyok, ezért megbeszélte Fabioval, hogy most velem lesz.

Már épp aludni készültem, mikor jelzett a telefonom, sms-em jött.

Megnéztem, és Cesctől jött. Gyorsan megnyitottam. Szia szépségem. Holnap találkozunk. Majd megvigasztallak a győzelmünk után :P Jóéjt szerelmem, Szeretlek! Csók : Cesc

Elmosolyodtam az írásán, majd válaszoltam neki: Majd nekem kell megvigasztalnom téged, drágám ;) Jó éjt. Szeretlek! Nati. Megírtam neki, majd elaludtam

A reggeli után edzésen voltunk, mikor láttuk, hogy megérkeztek Cescék.

Ők is itt tartják az utolsó edzésüket. Mikor megláttam Cesct észrevétlenül rámosolyogtam.

- Mindenki jöjjön ide, gyerünk – hallottam meg Mou hangját, majd körbe álltuk a fiúkkal

- Ez volt az utolsó edzésünk a meccs előtt. Ne figyeljetek a beszólásaikra, engedjétek el a fületek mellett! Nem szabad dühből játszanotok, értitek? –kérdezte mire bólintottunk. –Most mehettek. Nati, te még ne –a többiek elindultak vissza, mire Mou felém fordult

- Tudom, hogy úgy lett megbeszélve, hogy a meccs ideje alatt nem létesíthettek semmilyen kapcsolat Fabregassal, de most kivételt teszek. Egy kis ideig vele lehetsz

- Tényleg? –döbbentem meg

- Igen, na de menj. –nem kellett nekem kétszer mondani, rohantam be az öltözőkhöz, ahol már várt Cesc. A nyakába ugrottam, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

- Na ezt mért kaptam? –vigyorgott Cesc mikor elengedtem

- Mert már nagyon hiányoztál, és rég nem csókolhattalak meg

- Hmm… akkor legközelebb is ennyi ideig nem fogunk találkozni

- Naa. Azt már nem kellesz nekem –újra megcsókoltam mikor hallottuk, hogy valaki köhög a hátunk mögött

- Cesc, jönnöd kellene –vágta oda Piqué majd elment

- Látom még mindig szeret –röhögtem

- Ne gonoszkodj édes. Én örülnék a legjobban, ha egy kicsit is kedvelnétek egymást.

- Tudom… de hagyjuk ezt a témát, menned kell

- Igaz. Este találkozunk –megcsókolt majd az öltözőjük felé indult, én meg a miénk felé.

- Na, megvolt a gyors menet? –vigyorgott rám Sese mikor beléptem

- Nekem legalább szokott lenni Ramos –erre elhallgatott, a többiek meg csak röhögtek

- Na mi volt? –kérdezte Cris mikor leültem mellé

- Mou megengedte, hogy pár percet kettesben legyünk. Tegnap meg már megbeszéltük, hogy megpróbálunk nem összeveszni, remélem, hogy így is lesz.

- Én is –kacsintott rám Cris, majd fogtam a cuccomat és elmentem zuhanyozni

Szerencsére most nem követtek a fiúk. Ugyanis sokszor arra a részre jönnek ahol én zuhanyzók, persze teljesen ”véletlenül”.

Már a stadionban vagyunk, épp bemelegítünk. Lopva odapillantok Cesc felé, ő rám mosolyog, mire én elkezdtem vigyorogni. Csak sajnos Mou ezt észrevette és jól leszidott, ezért most már nem is merek odanézni

- Irány az öltöző –Mout követve indultunk be

Már mindenki feszült és próbál koncentrálni. Hisz ez a Camp Nou, itt muszáj győznünk! Mou hosszú és lelkesítő beszéde után kimentünk. A kezdők felsorakoztak, én lepacsiztam velük, mivel kispados vagyok. Crist megöleltem, gyorsan rámosolyogtam Cescre, majd kimentem a kispadhoz és leültem.

A meccs elkezdődött. Hamar vezetést szereztünk Karim révén. Már a 22. másodpercben 1-0 volt az állás a mi javunkra. Az egész stadion zengett, akárcsak a kispad, egyszerre ugrottunk fel a gólnál. Az első félidőben rengeteg helyzetünk volt, de sajnos nem mentek be. A kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, a 30. percben Sánchez góljával kiegyenlített a Barca. A második félidőben mintha a fiúk pályán se lettek volna. Folyton eladták a labdát, helyzetük egy se volt. Viszont ez a Barcáról nem volt elmondható. Sorra dolgozták ki a helyzeteiket, mígnem az 53. percben Xavi góljával 1-2-re módosult az eredmény. Ekkor jött el az idő, hogy Mou cseréljen. Engem küldött be Özil helyére. Sok használható labdát szereztem, de sajnos ezeket a fiúk nem tudták gólra váltani. A 66. percben végleg eldőlt a meccs. A Barca megszerezte a 3. gólját is, Cesc révén…A legbosszantóbb az egészben, hogy Cesc rólam fordult le és úgy vezették a támadást…Láttam a társaim arcán, hogy ennek vége van…De azért mindent megpróbáltam amit tudtam. Épp Bosquetset szereltem eléggé szépen mikor ő felrúgott. Egyértelműen lábra ment, de ez a bírót nem érdekelte, nem kapott semmit. Épp elakartam menni Busquets közeléből mikor gúnyos vigyorral a fején megszólalt.

- Látod, itt nem jön be ha szétteszed a lábad –röhögött saját magán

- Miről beszélsz? –fordultam vissza

- Ugyan, mindenki tudja, hogy annak idején belenyögted magad a csapatodba.

- Te nagyon hülye vagy, nem is érdekel, hogy mit mondasz. –fordultam meg, hogy elmenjek, de ő még mindig mondta

- Mond csak, a mai meccs előtt nem szórakoztattad a csapat tagjaid? Várj csak, a kis barátod, Ronaldo meleg, gondolom ő Még nem fektetett meg. Vagy te melegekkel is csinálod?

- Oké, te akartad. –vettem egy mély levegőt és elkezdtem ütni, rúgni ahol csak értem

- Nati Nati, állj le! –Cesc szedett le az idiótáról és próbált visszafogni

- Cesc, engedj el! Kinyírom ezt a szemetet –próbáltam szabadulni a kezei közül, de nem ment

- Nati nyugodj le! –állt be elém Cris

- Látja, hogy mit művel? Megütött és rúgott is –nyivákolt Busquets a bírónak, aki ezután megindult felém

- Sanchez kisasszony, remélem lenyugodott. Kérem, jöjjön velem.

- Rendben. Cesc, elengedhetsz –fordultam felé, mire elengedett

- Ilyen magatartás nem megengedett –kezdett bele a bíró

- Tudom, de ő sértegetett! –ellenkeztem, de ez nem hatott

- Ez engem nem érdekel! Ha nem tudja magát fegyelmezni akkor ne játsszon a profi futballban! Most pedig menjen zuhanyozni, Piros lap! –mutatta fel a piros lapot

- Gyerünk, zavarja a játékot –legszívesebben nekimentem volna, de inkább lementem a pályáról

- Nyugi Nati, később megbeszéljük –veregette meg a vállamat Mou mikor elhaladtam a kispadnál

Berohantam az öltözőbe  és minden cuccomat össze-vissza dobáltam. Mikor lenyugodtam bementem zuhanyozni. Nem tudom elhinni…. Még engem állítanak ki.. Az a megmozdulás megért volna egy pirosat, erre mégis én kapok….

Már a cipőmet húztam fel mikor bejöttek a fiúk. Egy rendkívül mérges Ramossal találtam szembe magam.

- Te teljesen megőrültél??! Muszáj volt kiállíttatnod magad??

- Bocs, hogy nem hagytam neki, hogy kurvának tituláljon és sértegesse a barátaimat! –ordítottam a képébe, majd kirohantam a folyósora

- Nati, mégis mi volt ez?! –jött oda mérgesen Cesc

-A drágalátos kis barátod sértegetett. Szerinte én szexért cserébe jutottam be a csapatba.

 Ja és ráadásként sértegette a csapattársaimat is. Bocs, de ezt nem fogom hagyni senkinek se!

- És ez ok arra, hogy neki ess??

- Tudod mit, menj oda a kis haverodhoz és járjál vele. Mi végeztünk! –otthagytam és vissza mentem az öltözőbe.

3 nap telt el a meccs óta. Számtalan üzenetet kaptam Cesctől, de egyikre se válaszoltam. Elegem lett abból, ahogy bánik velem… Talán igaza volt az embereknek, mi nem illünk össze…

- Hahó Nati, figyelsz te rám? –bökött meg Carol, hogy végre figyeljek rá, egy kávézóban találkoztunk

- Bocsi, elkalandoztam. Mit mondtál?

- Az most nem fontos. Látom rajtad, hogy szenvedsz Cesc miatt

- Túlélem –talán magamat is próbáltam ezzel győzködni..

- Ezt nekem nem adod be! Nem kellene megbeszélned vele??

- Nem! Nem akarok vele beszélni…

- Te tudod… De azért gondold át!

- Oké, de most mennem kell edzésre –álltam fel

- Rendben. Add át a férjemnek, hogy puszilom.

- Meglesz. Szia Caro –öleltem meg majd beszálltam a kocsimba és elhajtottam.

A többiek már mind megérkeztek. Mikor beléptem az öltözőbe minden szem rám szegeződött. Mindenkitől kaptam egy halk sziát, majd elfordultak. Fura volt, de inkább nem törődtem vele és átöltöztem. Edzés közben többször észrevettem, hogy a fiúk engem figyelnek, és láttam a tekintetükön, hogy sajnálnak, de fogalmam se volt, hogy miért…

Edzés végén csendben mentünk vissza az öltözőbe. Elmentem zuhanyozni, de éreztem a tekintetüket. Mikor végeztem és átöltöztem elegem lett a pillantásaikból és kifakadtam.

- El mondanátok, hogy mégis mi a franc bajotok van?? Mért néztek így rám egésznap??

- Mutassátok meg neki. Úgyis megtudná –hajtotta le a fejét Cris

- Tessék –adott egy újságot a kezembe Pipita

A cikkben Cescről írták. Az El Classicó után elment bulizni pár csapattársával, és eléggé jól szórakozott. A cikkhez több képet mellékeltek, az egyiken az ölébe ült egy prosti kinézetű nővel…Haragot éreztem, fájdalmat és csalódottságot. Nem hittem volna, hogy képes megcsalni… de mégis képes volt megtenni..

- Jól vagy Nati? –jött oda Cris aggódó arccal

- Persze –mosolyodtam el –Minden rendben van.

- Biztos? –jött oda Iker is

- Igen. Aranyosak vagytok, hogy aggódtok értem, de nem kell, jól vagyok.

- Ne törődj vele Nati, ez egy szemét Akarod, hogy megverjem? Megverjük a fiúkkal? –kérdezte Marcelo a fiúkat mire ők bólogatni kezdtek.

- Köszönöm srácok, imádlak titeket. De most már megyek..

- Hova mész? –kérdezte aggódva Sese

- Nyugi, csak haza. Nem kell aggódnod Ramo –öleltem meg majd hazaindultam

Másnap elmentem Barcelonába. Mivel volt kulcsom Cesc házához bementem. Az emeletre indultam, és mikor benyitottam a hálóba szörnyű látvány fogadott. Kéjesen nyögött egy csaj Cesc alatt…

- Ahogy sejtettem -mondtam mire kétségbeesetten fordult az ajtó felé Cesc. Gyorsan felugrott  és elkezdett magyarázkodni  

- Nati, kicsim, megtudom magyarázni.

- Nem kell magyarázkodnod. Láttam a cikket. Kíváncsi voltam, hogy mi fogad itt, szóval nem lepődtem meg. Mi végeztünk! A cuccaidat majd elküldöm valakivel, az enyémekért meg eljön valaki.

- Kérlek kicsim, beszéljük meg –fogta meg a kezemet, de én kihúztam

- Ennek vége Cesc. Szia. –a kezébe nyomtam a kulcsát, majd elhagytam a házat….

Előzetes

Sziasztok! 
Tudom, elég rég nem hoztam rész, de sajnos nem volt sok időm. Viszont most hoztam egy pár részletet a részből, a rész holnap, esetleg kedden felkerül :) 

-Látod, itt nem jön be ha szétteszed a lábad –röhögött saját magán

-Miről beszélsz? –fordultam vissza

-Ugyan, mindenki tudja, hogy annak idején belenyögted magad a csapatodba.

-Elmondanátok, hogy mégis mi a franc bajotok van?? Mért néztek így rám egésznap??

-Mutassátok meg neki. Ugyis megtudná –hajtotta le a fejét Cris

-Tessék –adott egy újságot a kezembe Pipita

-Ahogy sejtettem -mondtam mire kétségbeesetten fordult az ajtó felé Cesc. Gyorsan felugrott  és elkezdett magyarázkodni
-Nati, kicsim, megtudom magyarázni.
-Nem kell magyarázkodnod. Láttam a cikket. Kíváncsi voltam, hogy mi fogad itt, szóval nem lepődtem meg. Mi végeztünk! A cuccaidat majd elküldöm valakivel, az enyémekért meg eljön valaki. 

6.rész

Meghoztam az új részt. Ez kicsit rövid lett, de azért, mert ez egy amolyan bevezető rész. A következő részt hamarosan hozom :) 

Holnap meccs. Már a szállodában ülök és várom, hogy elinduljunk a La Romareda stadionba.

Ricardoval vagyok egy szobában, mivel Cris Fabioval van, szegény gyerek egyedül elveszne. Amúgy imádom a srácot, csak még nem nyílt meg teljesen. Persze Cris kis ”csapatában” van ám hangja. Sokan mondják, hogy klikkek vannak a csapaton belül. Ez kicsit igaz is, de mindenki kijön mindenkivel és ez a lényeg. Felnyitottam a laptopomat és felnéztem a világhálóra. Minden oldal tele volt velem és Cesccel. A katalán lapok szerint ez egy Madridi fogás, hogy elcsábítottam. Na szép… Ettől féltem. Senki se fogadja el a kapcsolatunkat. Inkább ki is léptem és felmentem Twitterre. Láttam, hogy Cesc felrakott magáról egy képet, amin a szállodában készült, és ezt írta alá: Szeretlek N! Hiányzol♥

Elmosolyodtam. Gyorsan csináltam magamról egy képet amit fel is töltöttem. Ezt írtam alá: Jó lenne veled lenni. Szeretlek!♥

 Épp megnyomtam az Entert mikor valaki berontott a szobába.

-Sergio Ramos! Nem tanítottak meg kopogni? –néztem rá mérgesen

-Jajj Nati, ne ízélj már, nem történt semmi katasztrófa –vigyorgott

 -Semmi katasztrófa??! És ha épp zuhanyoztam és meztelen vagyok?

-Akkor lenne egy jó napom –vigyorgott tovább mire fejbe vágtam

-Áúúcs. Ezt most mért kellett?? -

-Ramos! Mond el, hogy miért jöttél aztán tűnj el!

-Azért jöttem, hogy szóljak, ma este after party Pepééknél.

-Kösz, de kihagyom.

-Te?? Kihagyni? Lázas vagy? –döbbent meg Ramos

-Most nincs kedvem menni.

-Ja már értem. Este kamszex lesz Cesccel mi? –húzogatta a szemöldökét mire oldalba vágtam

-Nem te hülye. Csak egyszerűen nincs kedvem menni.

-Jólvan Nati, nem piszkállak tovább. Vacsinál találkozunk, szia. –vigyorgott rám Sese, majd kiment

Írtam egy sms-t Cescnek, majd leindultam vacsizni

-Hé Nati. Jól hallottam, hogy nem akarsz jönni este? –támaszkodott meg a vállaimon Pepe mikor leértem. Szigorúan várta a válaszomat

-Jól hallottad.

-Ezt nem teheted! Jönnöd kell! –szállt be Marcelo is

-Fiúk, most nincs kedvem ehhez. Értsétek meg. –mondtam, majd leültem az egyetlen szabad helyre, Iker mellé.

Mikor Mouék felmentek a szobáikba szinte az összes srác egy emberként támadt rám.

-Mi az, hogy nem jössz este?? –támadt le Alvaro

-Fabregas megbántott? Megverjem?? –jött oda Cris is

-Fiúk, nyugi! – csitítottam őket mire elhallgattak. –Nincs semmi baj, Cesc nem bántott meg, úgyhogy nem kell megverned. Egyszerűen nincs kedvem menni. Téma lezárva, jóéjt –felálltam és felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam, átöltöztem, majd lefeküdtem aludni.

Új sztori

Sziasztok! 
Csináltam egy új blogot, a szereplőket még nem szeretném elárulni, de annyit elmondhatok, hogy focis történet lesz. Itt olvashatjátok: Amor Doloroso 

5.rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt :) 

Most már gyakrabban tudok hozni részt, végeztem a vizsgáimmal. Remélem tetszeni fog a rész :) 

Mikor kiléptünk az ajtón egyből megrohamoztak minket az újságírók.  A gépek megállás nélkül kattogtak, és kérdésekkel rohamoztak minket.

- Együtt vannak?

- Mit szól a kapcsolatukhoz a két klub?

- Mióta vannak együtt?

- Ez csak látszat kapcsolat, vagy valódi?

Ilyen, meg ezekhez hasonló kérdések hangzottak el, de nem válaszoltunk. Cesc szinte rohant az autóhoz, engem meg húzott maga után. Gyorsan beültünk a kocsiba és elindultunk. Szerencsére sikerült leráznunk őket.

- Sajnálom, hogy rángattalak, csak megpróbáltam minél előbb a kocsihoz érni-mondta már a házban Cesc

- Semmi baj drágám, megértem. Elmegyek lefürdök-adtam egy gyengéd csókot a szájára majd felmentem a fürdőszobába. Megnyitottam a csapat, majd levetkőztem. Mikor már jó volt a víz beszálltam a kádba és elfeküdtem.

Már jó negyed órája lehettem bent mikor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Cesc jött be vigyorogva. Tudtam, hogy nem bírja ki, hogy ne jöjjön utánam. Levetkőzött, majd beült mögém. A fejemet a mellkasára hajtottam, és ő átölelt.

- Tudtam, hogy utánam jössz –szólaltam meg percekkel később

- Célzásnak vettem a szavaidat –csókolt a nyakamba, mire beleborzongtam.

- Pedig nem az volt. Emlékszel a fogadásunkra? –néztem fel rá

- Emlékszem. De már nem érdekel – vigyorgott, majd szenvedélyesen megcsókolt. Én megfordultam és folytattuk a csókolózást, na meg persze mást is… :P

Másnap már a stadionba tartottam mikor valaki rám dudált. Ramos volt az. Vigyorgott, vagyis azt hisz, hogy ő előbb beér. De téved a drága, mert én fogok előbb beérni. Nyomtam a gázpedált és igyekeztem megelőzni, ő is gyors volt, de az utolsó kanyarban sikerült megelőznöm. Beparkolt a helyemre majd kiszálltam. Az autónak dőlve vártam Sesét. Meg is érkezett, be állt mellém a kocsijával, kiszállt, majd odajött hozzám.

- Ez szép volt kislány –vigyorgott, pedig ő vesztett, megint

- Köszi Ramo. De ugye tudod, hogy jössz nekem egy körrel? –elégedetten mosolyogtam és vártam a választ

- Nyugi, megkapod. Amint elmegyünk bulizni. –kacsintott rám

- Már megint fogadtatok? –jött oda Iker, Alvaroval és Raúlal a háta mögött

- Ők mikor nem? Mindent fogadássá tesznek –mondta Alvaro mire kapott egyet a hasába tőlem

- Aúúú… Ezt most mért kaptam? –csodálkozott

- Mert csak –kacsintottam rá –Amúgy nem akarok ünneprontó lenni, de nem mennénk be? –kérdeztem a srácokat, mire bólintottak és bementünk az épületbe.

Az öltözőbe lépve egyből megpillantottam Crist, már fel volt öltözve és indulásra készen volt. Mindig ő az első az edzéseken.

- Szia Cris –léptem oda hozzá majd adtam neki két puszit és leültem a helyemre

- Szia Nati. Minden rendben?

- Most már igen, jól vagyok – mosolyogtam majd elkezdtem öltözni

- Ennek örülök. Na de én most megyek, kinn találkozunk – mondta majd kiment az öltözőből.

Már a cipőmet kötöttem mikor valakit elállta a fényt előlem. Felnéztem, és Gonzalo állt előttem.

- Szia Pipita –felálltam hogy adjak neki két puszit, majd vissza ültem –Szeretnél valamit?

- Nem akarsz beszélgetni? –kérdezte komoly hangon

- Akarjak?

- Rajtad áll.

- Oké, akkor beszélgessünk.

- Nem most, majd edzés után. A szokásos hely? –kérdezte a törzshelyünkre célozva

- Jó lesz. Majd gyere utánam.

- Rendben. –mosolyodott el végre majd folytatta az öltözést.

Épp kiléptem az ajtón mikor valaki nekem jött és feldöntött.

- Ne haragudj Nati, elbambultam –segített fel Ángel

- Semmi baj Ángelitó. Inkább siess és öltözz át –kacsintottam rá, majd kimentem a pályára.

Leültem a padra, majd pár perc múlva társaságot kaptam Mou személyében.

- Szia Nati –üdvözölt majd leült mellém

- Szia José. Ami a tegnapot illeti –kezdtem bele, de Mou közbe szólt

- Nyugi Nati, Cris mindent elmondott. Nem is ezért jöttem

- Hát akkor?

- Megkérdezni hogy vagy –nem leptek meg a szavai, José tudott apámról, és mindig próbált nekem segíteni. Sokszor úgy viselkedett mint az apám, ami bevallom, jól esik.

- Már jól, köszönöm. Jól esett ez az egy nap, feltöltött –mosolyogtam, mire ő is megnyugodott

- Ennek örülök. De ha bármi baj van, vagy csak beszélgetni szeretnél akkor csak szólj.

- Rendben –válaszoltam, mire felállt és a pályára ment

Az edzés jó hangulatban telt, mint mindig. A fiúk megnevettettek. Edzés után bepattantam a kocsimba és elindultam a Café de Oriente felé. Bevártam Gonzát és együtt léptünk be a kávézóba. Leültünk egy asztalhoz, majd rendeltünk. Kíváncsi voltam, hogy mit akar, hisz rég nem voltunk kettesben.

- Hallgatlak Gonza –törtem meg én a csendet

- Cris mesélte, hogy mi történt. Hogy vagy? –hát igen, az egész csapat tudott apámról, viszont csak 4 emberrel tudtam erről beszélni. Crissel, Rickivel, Mouval és Gonzával.

- Persze, már jól vagyok

- Nati, nekem nem tudsz hazudni. Szinte én ismerlek a legjobban. Másnak beadhatod hogy jól vagy, de nekem nem.  

- Igazad van, tényleg nem vagyok teljesen jól… - ismertem be

- Rám mindenben számíthatsz, remélem tudod –fogta meg a kezem mire elmosolyodtam

- Köszönöm Gonza. Ez nagyon jól esik.

- Nem kell meg köszönnöd, ez természetes –mosolyodott el – Amúgy Fabregassal minden rendben?

- Minden tökéletes. Végig velem volt tegnap.

- Helyes. De ha bármivel megbánt, csak szólj nekem és kicsinálom!

- Gonza – nevettem, tetszett hogy megakar védeni

- Komolyan mondom! Ha bármivel is megbánt, elmegyünk a srácokkal Barcelonába és ellátjuk a baját!

- Hidd el, nem fog megbántani, szeret –tényleg így gondoltam, el nem tudtam képzelni, hogy megbántana.

- Remélem is! –mondta komolyan Gonza majd másról kezdtünk el beszélni

4.rész

Sziasztok! Mégis tudtam új részt hozni, remélem tetszik :) Ja és örülnék neki ha írnátok véleményt komiba, köszönöm :)

Eddig minden olyan jó volt, erre jön anyám a hülyeségével és mindent elront…

A szüleim 8 éves koromban váltak el. Sokat veszekedtek, apának meg ott volt a foci, ezért alig volt otthon. Miután elváltak én és a tesóim anyuval maradtunk. Anyu munkája miatt el kellett költöznünk Franciaországba, egész pontosan Párizsba. Kezelhetetlen voltam, nem értettem, hogy apu mért nincs velünk, ráadásul anya megtiltotta a focit, de én nem voltam képes abbahagyni, hisz a foci volt az életem, ezért titokban fociztam. Másfél évig éltünk itt, de aztán megint el kellett költöznünk anya munkája miatt. Most Németországba költöztünk, Münchenbe. 13 éves koromig itt éltünk. Anyám a fejébe vette, hogy ”lányosít” engem. Persze ez nekem nem tetszett. Nem akartam a jól megszokott nadrág-tornacipő helyett szoknyát és magas sarkút hordani, na meg persze sminkelni.

Csak úgy mentem bele, ha újra focizhatok. Anyám belement, így beiratkoztam a Müncheni ifi csapatba. Először a lány csapatba akartak bevenni, de a játékom meggyőzte az edzőt és így a fiú csapatba kerültem. Anya közben elkezdte a ”lányosító akcióját”. Először az öltözködésemet változtatta meg, utána a viselkedésemet próbálta csiszolni, több-kevesebb sikerre. Az az igazság, hogy tetszett, mert az átváltozásom után megfordultak utánam a fiúk…

Az első csókom is elcsattant, egy bizonyos Philipp Lahmal. Igen, vele. Aztán vissza költöztünk Milanóba. Így sokkal többet tudtam apuval lenni. Az AC Milan fociakadémiájára jártam, a fiú csapatba. Nagyon jó volt az életem, szerelmes is lettem, a foci is jól ment. 18 éves voltam mikor a Real Madrid megkeresett, és nem sokkal később le is szerződtek. Már 1 éve voltam Madridban, mikor apa felhívta az egész családot, hogy menjünk Milánóba, családi kupaktanácsra. Ott derült ki, hogy a barátnőjét akarja bemutatni, aki történetesen alig pár évvel idősebb nálam….

2 hónapig nem beszéltem apámmal. Próbáltam elviselni a barátnőjét, egészen 5 hónappal ezelőttig.  Mikor is megtudtam, hogy gyereket vár az a nő…Az apámmal nagyon összevesztem, számomra ő már nem él. A tesóim, az anyám, és az egész család elfogadta, kivéve engem. Nem tudom ezt megbocsájtani neki. Egyszerűen nem tudom!!!!

-Nati-jött be anyám a szobába - Kérlek, ne haragudj.

-Te ne haragudj. Nem rád haragszom.

-Nagyon szeretlek kicsim. És apád is. Nagyon fáj neki, hogy nem beszélsz vele.

-Anya, kérlek, hagyjuk ezt…

-Rendben van drágám, de gondolkozz el ezen. Nekem most mennem kell vissza Milanóba. De ha bármi van, akkor hívj. Szeretlek-ölelt meg

-Rendben van. Én is szeretlek. Szia. –engedtem ki az ajtón, majd visszamentem a szobámba.

Nagyon  felkavart ez az egész. Hirtelen felpattantam, átöltöztem, fogtam a táskám és a kocsi kulcsot, majd lementem a garázsba, bepattantam a kocsimba és elindultam Barcelonába.

Cesc háza előtt leparkoltam, majd bementem a házba a pótkulcsommal. Mivel nem szóltam Cescnek, hogy jövök így nem volt itthon. Már vagy 1 órája ültem a nappaliban, mikor hallottam, hogy kattan a zár és Cesc lép be az ajtón pár csapattársával. Gyorsan felpattantam és elé mentem.

-Nati, hát te mit keresel itt? –csodálkozott Cesc

-Szükségem volt valakire-öleltem meg

-Ezek szerint ugrott a program –mondta gúnyosan Piqué.

-Bocsi srácok, majd máskor. Sziasztok. –kísérte ki őket majd odajött hozzám és szorosan megölelt.

-Mi történt kicsim? –ültetett le a kanapéra és nyugtatóan simogatott

-Anyám ma nálam volt és megint azzal jött, hogy béküljek ki apámmal. Teljesen felkavart ez az egész-szipogtam

-Gyere ide-vont a karjaiba és simogatta a hátamat

-Muszáj volt eljönnöm ide, egyedül nem bírtam volna

-Jó hogy eljöttél. Gyere, menjünk fel a szobába- mondta majd felmentünk a hálóba

Cesc levette a pólóját, nekem megy adott egy nagy pólót éjszakára. Átvettem, majd befeküdtünk az ágyba. A mellkasára vont, közben cirógatott. Nem szóltunk semmit, de most így volt jó. Hamar elaludtam Cesc simogatása közben.

Reggel egyedül ébredtem. A hangok alapján Cesc a konyhában volt, ezért lementem hozzá.

Nem is tévedtem, épp a reggelit csinálta.

-Jó reggelt-köszöntem rá majd leültem

-Neked is, hogy aludtál? –lerakta elém a rántottát majd ő is leült

-Jól. Ezt neked köszönhetem.

-Ezt nem kell köszönnöd, érted bármit megtennék. De most egyél-kérlelt

-Nem vagyok éhes - húztam el a számat

-Gyere csak ide-kérlelt Cesc

-Miért? – nem értettem, de felálltam és odamentem elé. Cesc megfogta a derekam, majd beleültetett az ölébe

-Ezért. Tessék ennyi. –nyújtotta felém a villát

-Nem akarok.

-Kérlek, az én kedvemért – vetette be a boci szemeit, tudja jól, hogy ennek nem tudok ellen állni

-Jólvan…- egyeztem bele, majd hagytam hogy megetessen.

-Kicsim, neked nincs ma edzésed? –kérdezte már a nappaliban

-Van, de nincs kedvem visszamenni Madridba.

-Kihagynál egy edzést? Pont te? –csodálkozott Cesc. Tényleg sose hagytam ki edzést, még betegen is bementem…de most nem bírtam…

-Tudod mit, én se megyek be ma edzésre-szólalt meg Cesc

-Mi? Nem, azt nem teheted. Be kell menned. –ellenkeztem

-De neked szükséged van rám.

-Annyira szeretlek-öleltem meg-de nem hagyhatod ki az edzést

-Egy edzésbe nem halok bele, el is hívom az edzőt.-állt fel mielőtt bármit is mondhattam volna.

Amíg Cesc telefonált én is fogtam a telefont, hogy felhívjam Crist, hogy nem megyek ma edzésre.

-Szia kislány, na mi a helyzet? –szólt bele a telefonba

-Szia Cris, semmi jó. Itt vagyok Barcelonában.

-Mit keresel te ott? Hiszen fél óra múlva edzés

-Tegnap eljött hozzám anyu és megint felhozta a Leonardos témát-nem tudtam azt mondani, hogy az apám, ezért a keresztnevén hívtam-kiborultam és eljöttem Ceschez tegnap este

-Hívhattál volna. Na mind1, most hogy vagy?

-Nem valami jól…ezért is hívtalak, szólnál Mounak, hogy ma nem megyed edzésre?

-Persze, hogy szólok. Te meg nyugodj meg, és holnap már gyere edzésre.

-Rendben. Köszönöm Cris.

-Nem tesz semmit. Szia Nati- köszönt el, majd letettem a telefont.

Cesc még mindig nem jött vissza, gondoltam megnézem, ezért kimentem a konyhába.

Nekem háttal állt, és még mindig telefonált.

-Igen. Igen Persze. Köszönöm Joseph. Holnap találkozunk, szia-tette le a telefont, majd mosolyogva felém fordult-Na megvan oldva, nem kell edzésre mennem, elengedett az edző.

-Én is beszéltem Crissel, szól Mounak.

-Na látod, mégis csak együtt leszünk ma-csókolt meg

-Már hiányzott, hogy kettesben legyünk-mosolyogtam rá

-Mit szeretnél ma csinálni?

-Nem tudom, találd ki te.

-Akkor öltözz fel, elmegyünk ebédelni.

-De mi lesz a paparazzikkal? –kérdeztem, hisz a nyilvánosság még nem tudta, hogy együtt vagyunk.

-Nem érdekelnek. Most már nem akarok bujkálni. Tudják meg, nem érdekel.

-Rendben. Akkor megyek átöltözök, fél óra és mehetünk.- felmentem a hálóba és átöltöztem.

Fogtam a táskám, és lementem Ceschez.

-Mehetünk.

-Hoppá, ez de gyors volt- adott egy puszit, majd kimentünk a kocsihoz és elindultunk.           

Bementünk egy hangulatos étterembe, Cesc ötlete volt. Az egész étterem megbámult minket, de nem foglalkoztunk vele. Leültünk az egyik eldugott helyre és leadtuk a rendelésünket.

-Cesc-hajoltam közel hozzá-Észre vetted, hogy mindenki minket bámul?

-Bámuljanak csak, nem érdekel. Engem csak te érdekelsz-fogta meg a kezem és adott rá egy puszit.

Már javában ettünk, mikor odajött hozzánk a főpincér.

-Elnézést a zavarásért, de gondoltam jobb ha tudják, hogy tele van újságírókkal a bejárat.

-Ezt nem hiszem el-változott meg Cesc arca, látszott rajta, hogy mérges.

-Köszönjük-mondtam a pincérnek, majd nyugtatólag megfogtam Cesc kezét

-Kérem-hajolt meg a pincér majd elment.

-Már enni se ehet az ember anélkül, hogy ne követnének??-kiabált Cesc mire sokan odanéztek

-Nyugodj meg drágám. Fizessünk és menjünk.

-Oké...-intett a pincérnek hogy hozza a számlát

Fizettünk, majd felálltunk és az ajtó felé mentünk, nem tudva hogy mi vár ott ránk…